"Lelki társ"
Egy ember, kivel a lelked szinte eggyé válik mikor megölelitek egymást? Az a személy, aki megért,elnézi sőt szereti a hibáidat és mindig veled akar lenni pusztán azért, hogy szeressen?
Vagy egy ember akinek, akkor adod ezt az édes kis becenevet, mikor a lelki dolgaidról most pont jó beszélni de hónapok múlva mikor már jól leszel és boldog elveszed tőle ezt a megnevezést.
Egy ember, kivel a lelked szinte eggyé válik mikor megölelitek egymást? Az a személy, aki megért,elnézi sőt szereti a hibáidat és mindig veled akar lenni pusztán azért, hogy szeressen?
Vagy egy ember akinek, akkor adod ezt az édes kis becenevet, mikor a lelki dolgaidról most pont jó beszélni de hónapok múlva mikor már jól leszel és boldog elveszed tőle ezt a megnevezést.
Kedvesem,hogy mehettél el anélkül,hogy ezt elmondd nekem?Hogyan hagyhattál itt a fullasztó kétségeimmel és a rengeteg kis fejemben zizegő miérttel?
Mi a Lelki társ? Így neveztél. De mire gondoltál? Mit értesz ez alatt? Neked mit jelent? Elmondom neked én mit érzek e szó hallatán:
Valaki, akit jól ismerek, tisztelek becsülök és nagyon szeretek. Ismerem minden egyes kis rezzenését, tudom egy nézéséből ha fáradt, ha gondolkodik esetleg ha bánatos. Úgy érzem egy hullámhosszon vagyunk és éppen ezért már csak egy rávetett pillantásból tudom mikor van rám szüksége.
Aggódok érte. Mindent megtennék,hogy boldog legyen még akkor is ha nekem ez valahogy szúró fájdalmat okoz.Mindig ő az első. Reggeli első gondolat, a kávé kavargásában az ő mosolyát látom, a buszon egy ablakon kibámuló fiúval összetévesztett képzelgés, ami egy pillanatra gyorsabban dobogtatja meg a szívem. Állandóan arra gondolok, mit csinál hol van és kivel,holott az esetek nagy százalékában a válasz ugyan az. Alszik.
Lelki társ, kivel olyan hosszú utat járunk be,de olyan rövid idő alatt megbízunk egymásban. Figyel rám és megvéd,biztat és soha sem engedi,hogy magam alatt legyek. Mindenkit utálok aki akár egy rossz szóval is illeti és soha de soha nem engedném el a kezét pont akkor, mikor olyan messzire lökne,hogy ne akarjak többé aggódni érte. Lépcsőként képzelem az utat, amit megtettünk azért, hogy
ezeket a dolgokat most letudjam írni. Szépen, lassan, fej fej mellett haladtunk a lépcsőfokokon. Együtt vettük az akadályokat, megnevettettük, felvidítottuk és felrángattuk egymást a poros padlóról ha úgy adódott.
A Lelki társam,akkor jött az életembe és szeretett meg amikor úgy éreztem nem vagyok rá méltó. Megfogta a kezem mikor a többiek elengedték és azt mondta,hogy ha rajta múlik nem maradok egyedül. A mai napig nem értem miért. A Lelki társam az, akit néha nagyon nehéz szeretni, de eszem ágába se jut,hogy holnaptól megkönnyítsem a dolgom és ne szeressem. Szeretem. Szeretni fogom. Akkor is ha nehéz, akkor főleg mikor mindenkit ellök és eljátssza, hogy megold mindent egyedül. Tudom,hogy a végén ott maradna egymagában és nézne körbe,hogy hová lett mindenki. Akkor fogok a háta mögül előlépni megfogni a kezét és rámosolyogni.
Valaki, akit jól ismerek, tisztelek becsülök és nagyon szeretek. Ismerem minden egyes kis rezzenését, tudom egy nézéséből ha fáradt, ha gondolkodik esetleg ha bánatos. Úgy érzem egy hullámhosszon vagyunk és éppen ezért már csak egy rávetett pillantásból tudom mikor van rám szüksége.
Aggódok érte. Mindent megtennék,hogy boldog legyen még akkor is ha nekem ez valahogy szúró fájdalmat okoz.Mindig ő az első. Reggeli első gondolat, a kávé kavargásában az ő mosolyát látom, a buszon egy ablakon kibámuló fiúval összetévesztett képzelgés, ami egy pillanatra gyorsabban dobogtatja meg a szívem. Állandóan arra gondolok, mit csinál hol van és kivel,holott az esetek nagy százalékában a válasz ugyan az. Alszik.
Lelki társ, kivel olyan hosszú utat járunk be,de olyan rövid idő alatt megbízunk egymásban. Figyel rám és megvéd,biztat és soha sem engedi,hogy magam alatt legyek. Mindenkit utálok aki akár egy rossz szóval is illeti és soha de soha nem engedném el a kezét pont akkor, mikor olyan messzire lökne,hogy ne akarjak többé aggódni érte. Lépcsőként képzelem az utat, amit megtettünk azért, hogyezeket a dolgokat most letudjam írni. Szépen, lassan, fej fej mellett haladtunk a lépcsőfokokon. Együtt vettük az akadályokat, megnevettettük, felvidítottuk és felrángattuk egymást a poros padlóról ha úgy adódott.
A Lelki társam,akkor jött az életembe és szeretett meg amikor úgy éreztem nem vagyok rá méltó. Megfogta a kezem mikor a többiek elengedték és azt mondta,hogy ha rajta múlik nem maradok egyedül. A mai napig nem értem miért. A Lelki társam az, akit néha nagyon nehéz szeretni, de eszem ágába se jut,hogy holnaptól megkönnyítsem a dolgom és ne szeressem. Szeretem. Szeretni fogom. Akkor is ha nehéz, akkor főleg mikor mindenkit ellök és eljátssza, hogy megold mindent egyedül. Tudom,hogy a végén ott maradna egymagában és nézne körbe,hogy hová lett mindenki. Akkor fogok a háta mögül előlépni megfogni a kezét és rámosolyogni.
Lelki társ.Igazából fogalmam sincs mit jelenthet, csak leírtam,hogy nekem mit jelentesz Te.
Most pedig úgy érzem felértünk a lépcső tetejére, megismertük egymást, legyőztünk mindent de most pedig olyan közel lettünk a másikhoz,hogy azt sem tudom hol kezdődök Én és hol kezdődsz Te. TE. A Lelki társam. Mindent legyőztünk felérve mégis a kopár üresség várt ránk. Vajon ez egy újabb lépcsőfok. amit meg kell másznunk,vagy ide vezetett a kellemes,izgalmas út,az amit felépítettünk közösen. Ide. A semmibe.
További Írásaim
Most pedig úgy érzem felértünk a lépcső tetejére, megismertük egymást, legyőztünk mindent de most pedig olyan közel lettünk a másikhoz,hogy azt sem tudom hol kezdődök Én és hol kezdődsz Te. TE. A Lelki társam. Mindent legyőztünk felérve mégis a kopár üresség várt ránk. Vajon ez egy újabb lépcsőfok. amit meg kell másznunk,vagy ide vezetett a kellemes,izgalmas út,az amit felépítettünk közösen. Ide. A semmibe.
(2017.10.18.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése