Pár éve unokatestvérem ajánlott egy könyvet, így hát elolvastam, aztán elolvastam megint, annyira tetszett.És most jó sok év után, sorozatot készítettek belőle. Félre ne értsetek, egyet értek Perrie Edwards gondolataival, aki így nyilatkozott a sorozatról:
„Most néztem meg a Netflix 13 okom volt című sorozatát, és azt kell mondjam, egyike azoknak a dolgoknak amiket leginkább nehezemre esett megnézni. Csodálatosan vitték végig az üzenetet a történeten, és bár nyugtalanítónak és masszívan felkavarónak találtam, úgy érzem, minden iskolásnak meg kellene néznie. Egymás terrorizálása egy gusztustalan dolog, amin a fiatalok napi szinten keresztülmennek. Ha téged, vagy az általad ismertek közül valakit terrorizálnak, ne ülj vissza a helyedre és ne hallgass róla! Tegyél valamit! Az élet túl rövid és mindig akad valaki, akivel beszélhetsz. Ha összefogunk és szeretetet, támogatást mutatunk egymás iránt, megállíthatjuk a zaklatást”
Valóban tehetünk a zaklatás és a lelki bántalmazás ellen és sokaknak irdatlanul nagy lecke, hogy mások szekálása mennyire messzire mehet. A sorozat bebizonyítja, hogy ami neked semmiség vagy vicc, másokat mennyire mélyen érinthet. Akár egy ember egy mondatával megmenthette volna a lányt. Mondjuk, ha a főszereplő Clay elmondja, mit érez. Lehet ez mind ugyanígy alakult volna, de nem tudhatjuk, hogy mivel hatunk az emberekre legyen az jó vagy rossz irány.
Március 31-én jött ki a sorozat, de bevallom nem tudtam még végignézni. Eltudom képzelni, hogy Claynek miért tartott olyan sokáig végighallgatni. Neki az a valóság, nekem csak egy sorozat, mégis szinte minden rész után rosszul éreztem magam. A könyv miatt emlékeztem mi fog történni, de nagyon empatikus ember vagyok, és a sorozatok szinte minden alkalommal hozzám nőnek, átérzem amiket a szereplők. Ez viszont, nyomasztó is tud lenni. Ez a sorozat mély nyomot hagyott bennem és sokakban másokban is, ebben biztos vagyok. Nagyon felkavaró az egész, talán még jobban, mint a könyv. Hiszen a sorozatban Hannahnak és Claynek szorosabb volt a kapcsolata, valamint nem egy idegen hal meg a kereszteződésben hanem Clay barátja, egy ártatlan. Bele gondolni, hogy Clay találta meg Jeff élettelen testét, elég lehangoló. Mindig mikor befejeztem egy részt összeszorult nyomorral ültem tovább és gondolkoztam. Ha valaki egy kicsit is érzelmesebb a sorozat számára keménydió, nem úgy van, hogy nézem tovább, meg kell emészteni. ÉS szerintem a hatása két irányba mehet el:
- Megtanuljuk, hogy nem bántalmazzuk a másikat, figyelünk másokra, segítséget nyújtunk nekik, megtanuljuk mi a jele a depressziónak, és kétszer meggondoljuk, mit mondunk vagy teszünk.
- Sajnos látok egy másik végletet is. A kamaszok felbátorodva bánthatják is magukat, hiszen „olyan jópofa azt tenni, mint Hannah”. A sorozat szereplők a példaképeink, de Hannah tette visszafordíthatatlan és rettenetesen tragikus. Mindenkinek vannak olyan emberek az életében, akik a világ összes kincsével sem érnek fel, törődnek velünk és szeretnek minket. Hiszen láthatjuk mennyire szenvednek Hannah szülei, Clay, vagy akár Tony. Hannah egyszerűen csak a rossz emberekre koncentrált és nem azokra akik megmenthették volna. Valamint mondjuk ki, nem volt a legjobb ötlet kazettákra venni és elküldeni az embereknek. Mindenkit megviselt és mindenki kicsit tönkrement az egész miatt. Sokan tényleg csak egy véletlen miatt kerültek a kazettára, mégis bűntudatot és félelmet keltettek bennük Hannah szavai. Nem láttam a sorozat végét, így nem tudom mi fog történni a szereplőkkel. De a pillangó hatás, amiről Hannah beszélt, attól félek olyan emberek életére lesz negatív hatással, akik talán igazából tényleg nem érdemlik meg. Lavinát indított Hannah.
Csak azoknak ajánlom, akik megtudnak bírkózni vele, gyenge idegzetűeknek vagy labilis érzelmi állapottal rendelkezőknek nem a megfelelő sorozat. Valamint tényleg ne nézzetek egyszerre sok részt, mert ez az a fajta sorozat, amit meg kell emészteni. Nagyon intenzív. ÖSSZESSÉGÉBEN jó sorozat, egyedi és fontos üzenetet tartalmaz, de jól kell értelmeznünk.
NYÍLTAN KIMONDOM AZ ÖNGYILKOSSÁG NEM MEGOLDÁS. Ha rosszul érzed magad és magányos vagy beszélj valakivel, vagy találj egy elfoglaltságot, ami megnyugtat. Nincsen minden veszve, akkor sem ha úgy látod. Ha valaki szeretne beszélgetni, tanácsot kérni, lelkizni vagy ilyenek a rendelkezésetekre állok.(itt: Kezdő Firkászok ).
FIGYELJETEK A SZERETTEITEKRE, ez nem játék. A jelek sokszor elbújnak, de a depresszióval küzdő emberek, általában rejtett segítség kéréseket küldenek. Köszönöm, hogy
elolvastad.
Vagy egy 3. kimenetel.
VálaszTörlésAmit én csinálok. Teljesen leszarom, már nem azért :D Végignéztem, nagyod csalódtam. A mellék karakterek jobban kivannak dolgozva, mind a főszereplők, és számomra szerethetőbbek is. A legtöbb dolog velem is megtörtént (az erőszakolást, és a kidöntött stoptáblát kivéve). De az előbbinél mit ne mondjak, mind tudjuk, hogy ne a stoptábla miatt halt meg, és Hanna azt is magára vette. persze, mikor látta, hogy megerőszakolják a barátnőjét, azt megértem, hogy durva lehetett, de arról sem szólt neki. Számomra teljesen érthetetlenek voltak a döntései, főleg, mikor végén kiakadt Clay-nek, szegény meg magára vette, hogy Ő hibája volt, hogy üvöltözött vele, hogy takarodjon ki.
Rám nagy hatással volt a sorozat és a könyv is, végre nem egy tömeg sorozat, valami aminek más mondandója is van és nem csak az hogy"a vámpírok vért isznak". Én úgy tudom a fiú azért halt meg mert a másik autós nem állt meg a stoptáblánál (mert hogy nem volt ott ugyebár). A kiabálós takarodjon ki részt még nem láttam, viszont abban egyetértünk, hogy némelyik "ok" tényleg egy átlagos sulis élményből származott, ami sajnos mindenkivel megeshet, de a magány szörnyű dolgokat tud kihozni a labilisabb emberekből. Örülök, hogy írtál mert tényleg bebizonyosodott, hogy szinte minden más hatással van az emberekre. Szép napot :D
TörlésA tizenhárom okom volt az első olyan könyv amit önként olvastam el. Hannah karaktere számomra azóta is dobogós az idegesítő női főszereplő kategóriában. Egyszerűen egy hülye picsaként tudtam csak elképzelni, amivel soha nem tudnék baráti kapcsolatot kialakítani.
VálaszTörlésMikor megjelent a sorozat nem volt kérdés, hogy megnézzem-e, de Hannah-val kapcsolatban a véleményem nem sokat változott. Minden mást viszont imádtam. Nekem kimondottan tetszett, hogy az azonos neműek kapcsolatát szinte természetesként mutatták be. Elvégre a jelenség létezik, és egyre nagyobb teret kap, ráadásul megvalósítás szempontjából sem tolták a képünkbe olyan drasztikusan.
Engem annyira nem vágott haza érzelmileg, de ez leginkább az okoknak köszönhető... Értem én a logikát, hogy a sok semmiségnek tűnő elem később összeáll egy visszafordíthatatlan tragédiává, de egészen a 6-7 okig olyan érzésem volt, mintha Hannah kimondottan keresné az okot, hogy megölhesse magát. Egy kicsit határozottabb fellépéssel a problémák fele elkerülhető/megoldható lett volna. De nyilván az ő karaktere pont arról szólt, hogy egy érzelmileg labilis tini miként próbál a kilátástalannak tűnő helyzettel megbirkózni. A legnagyobb tanulság, hogy rossz döntést választott.
Egyetértek, hiszen valaki tényleg csak semmiség vagy véletlen miatt került a kazettákra, ami akár bárkivel megtörténhet egy gimiben. Viszont van pár ok aminél fogalmam sincs én hogyan viselkedtem volna. Számomra a legmegrázóbb Hannah szüleinek a fájdalma valamint az ahogyan Clay próbált elégtételt venni
Törlés