Leia hercegnő naplója

Leia hercegnő
Leia Organa
Organa Tábornok
Skywalker?
Hősnő!

Carrie Fisher nem csak, mint Leia hercegnő határozta meg az életemet. Maga az ember, aki elénk varázsolta a belevaló, határozott hercegnőt is épp olyan becsületre méltó.
A könyvben Carrie kifejti, milyen érzés volt 19 évesen az otthonától távol, egy bizonytalan jövővel rendelkező filmet forgatni. Milyen volt a kalandja színész társával Harrison Forddal, de számomra nem is ezek lettek a lényegek. Sokkal mélyebb dolgokat találtam a sorok között, amiktől még közelebb érzem magamhoz a bálványomat.

Carrie Fisher csak egy bizonytalan, szinte semmi magabiztossággal nem rendelkező, fiatal lány volt, aki nem akart mást csak, hogy szeressék.

Üzenet Carrienek: Egy világ gyújt gyertyát December 27-én. Szerintem a 'szeretünk' szó, már nem is elég.

Úgy vélem Leia Organa az egyik legerősebb szereplő volt az egész Star Wars történetében. Soha nem ismerhette az Édesanyját, és igazából az Édesapját sem. A bolygót mely az otthona volt elvesztette és ezzel együtt a Nevelő Szüleit is. Fogságba esett a legnagyobb ellenségénél és a Lázadók oldalán, nem egy kegyetlenséget megtapasztalt. A Fia a sötét oldal harcosa lett, csak úgy, mint Réges Régen az Édesapja Anakin. Az egyetlen,igaz és örök szerelme meghalt, a közös fiúk keze által, és a testvére Luke is remete életet választotta. És mégis. Egyetlen egyszer sem kellett nekünk, neki vagy bárkinek attól félnie, hogy a sötét oldal, akár megérinti őt. Annyira stabilan jó és tiszta, hogy az már szinte lehetetlen.
Igazi hős, hacsak a Jabba ellen elkövetett kis akcióját is nézzük. Ez a nő képes megmenteni saját magát.

A könyvből, mégis rájöhetünk, hogy ezt az erős nőt, egy olyan lány alakította, aki annyira bizonytalan volt,hogy még azt sem tudta elhinni,hogy megkapta a szerepet. Állandóan járt az agya, sokszor nem tudta mit mondjon és néha annyira zavarodott volt, mint egy űzött vad. Nem tudta mit csinál.
Az egyetlen menedéke az írás volt. Számomra olyan, mintha Carrie Fisher akkor lehetett csak igazán önmaga, mikor tollat és papírt ragadott. Lebilincselő és igazán az ember szívéig hatol, ahogyan a színésznő ír. A szókincse,a megfogalmazása és a szemlélete igazán olyan, mintha a galaxis egy szebb helyéről származna.

"Szerettem Leia hercegnő lenni. Pontosabban szerettem,hogy Leia hercegnő én vagyok. Egy idő után úgy éreztem,hogy összeoldvadtunk, ő meg én."- Carrie Fisher

A könyv nagy része, mint az akkori Carrie életének nagy része a Harrison Forddal való kalandjáról szól. Ami elég bonyolult, hiszen nem csak egy éjszaka volt, de mégsem volt egy igaz szerelem. Talán csak nem akartak egyedül lenni, vagy Carrienek inkább mégis több volt ez. A hercegnőnk talán életében először igazán szerelmes lett egy férfibe, mégis tudta ők nem lesznek együtt.

Üzenet Harrisonnak:Bárcsak kevésbé hasonlított volna a tiéd Han Solo stílusához. Akkor ez talán jó is lehetett volna. 

A köztük lévő kaland megmutatja,hogy sajnos nincs minden történetnek Happy Endingje. És így, annyi év után is, mégis tudják az emberek tisztelni és becsülni a másikat. Olyan ritka és különleges, mégis bonyolult kapcsolat volt az övék. Szomorú, mégis valamilyen furcsa módon szép,talán azért mert beteljesületlen.

"Szóval, ha van is még idő arra,hogy Carrisonék együtt öregedjenek meg, az az ajtó lassan, de biztosan bezáródik. Ha még újra össze akarunk jönni,akkor eléggé igyekeznünk kell. Márpedig újra összejönni valakivel,akivel nem is igazán voltunk együtt,finoman szólva is eléggé bonyolult.De abszolút megéri a fáradtságot. Vagy nem. Valószínűleg meg fogom bánni,hogy ezt megírom,de ha most erős késztetést éreztek,hogy rám üvöltsetek, legyetek szívesek, és ne tegyétek.Időnként eléggé elfog magamtól is a bűntudat. Nem nagyok a reményeim, és történetesen én sem vagyok az."-Carrie Fisher

Aztán a forgatás után, minden egy nagy bummal kezdődött. A film megjelenésével. Rajongók, interjúk, kamerák előtti élet. Carrienek ez is épp olyan bizonytalanságban telt, mint a forgatás. Csak egy fiatal lány volt, majdnem hogy még csak egy gyerek. Tökéletesen megértem,hogy még azt sem tudta kicsoda ő, máris valaki más lett: Leia hercegnő. Nem csoda hogy nem tudta ezt kezelni.

Majd a könyv átkapcsolódik a jelenbe. Milyen érzései voltak a könyv megírásának idejében. Az egész egyszerűen megható. Keser-édes.
A könyvet elolvasva Carrie arra késztetett hogy életemben először gondolkodjak el azon, mi lesz 40 év múlva, milyen érzés megöregedni. Milyen érzés megtapasztalni, hogy nincs az a dolog, ami 40 éve a minden volt.
Olvasás közben szinte nem volt olyan pillanat,hogy a szemem ne csillogott volna könnytől. Felnézek Carrie Fisherre, a jó és kevésbé becsülendő dolgaival együtt, ez a nő történelem számomra és nem csak egy szereplője a Star Warsnak, hanem egyenesen a Star Wars anyja.
A könyv rettenetesen megrázott,hiszen Carrie a gondolataiba enged betekintést, a 40 évvel ezelőttiekbe és a mostaniakba.Nem tudom félre tenni az érzést, mely arra akar rávezetni, hogy Carrie talán valahol mélyen érezte, hogy ez lesz az utolsó könyve, hiszen az egésznek annyira lezáró hangulata van.
  Kendőzetlenül elénk tárja a valóságot, és ettől csak még jobban szeretem.

Most,hogy szeretett hercegnőnk pont egy éve halott, pont most tudtam csak felfogni,hogy ez valós. Tényleg meghalt. De örökké a szívünkben marad és addig fog élni, amíg emlékezünk rá. Mert "senki sem tűnik el nyomtalanul".